Anyaság és belső gyermek
Hogyan hat a saját gyermekkori élményünk anyai szerepünkben?
Amikor megszületik a gyermekünk, gyakran azt hisszük, „csak” egy új élet érkezik a családba. Valójában azonban ilyenkor sokkal több történik. Az anyaság nemcsak a jövő felé nyit kaput, hanem a múltunk felé is. Olyan érzések, emlékek, belső reakciók bukkanhatnak fel, amelyekről talán azt gondoltuk, már régen magunk mögött hagytuk őket. A szülőséggel együtt gyakran felébred a a bennünk élő belső gyermek is.
De mit jelent ez pontosan, és miért fontos erről beszélni?
Mi az a belső gyermek?
A belső gyermek fogalma a pszichológiában azt a lelki részt jelenti, amely a gyermekkori élményeinket, érzelmeinket és szükségleteinket hordozza. Ide tartoznak a biztonságos pillanatok éppúgy, mint a hiányok, elutasítások vagy meg nem értett érzések.
A szülőség időszaka különösen érzékeny életszakasz. Az alváshiány, a felelősség, a testi-lelki változások mind fokozzák az érzelmi reakciókat. Ilyenkor a saját gyermekkori mintáink és sérüléseink könnyebben aktiválódnak.
Ezért fordulhat elő, hogy egy baba sírása, egy nehéz nap vagy egy konfliktus a párkapcsolatban aránytalanul erős érzéseket vált ki belőlünk.
Hogyan jelenik meg a belső gyermek az anyaságban?
Sok édesanya számol be arról, hogy az anyaság során:
- erős bűntudatot él meg,
- folyamatosan „elég jó anya” szeretne lenni,
- nehezen viseli a kritikát,
- túlzottan aggódik,
- vagy éppen dühöt, tehetetlenséget érez.
Ezek az érzések nem a gyengeség jelei. Gyakran a belső gyermek reakciói, aki egykor biztonságra, figyelemre vagy megerősítésre vágyott.
A gyermekünk viselkedése sokszor tükröt tart. Amikor ő sír, dacol vagy elutasít, nemcsak a jelen helyzetre reagálunk, hanem a saját múltunk érzelmi lenyomataira is.
Miért fontos a gyermekkori sérülések felismerése a szülőségben?
A tudatos szülőség nem a tökéletességről szól. Sokkal inkább arról, hogy felismerjük: ami bennünk történik, annak története van.
Amikor észrevesszük, hogy egy helyzet „túl nagy” érzelmet indít el bennünk, érdemes megállni és feltenni a kérdést:
Ez most valóban csak a jelenről szól?
Vagy egy régi élmény is megszólalt bennem?
A gyermekkori sérülések feldolgozása nemcsak önmagunk miatt fontos. A feldolgozatlan minták generációról generációra öröklődhetnek. Amikor azonban tudatosítjuk és gyógyítjuk őket, megszakíthatjuk ezt a láncot.
Hogyan kapcsolódhatunk a saját belső gyermekünkhöz?
A belső gyermek gyógyítása nem látványos folyamat. Apró lépésekből áll:
- az érzések megengedése ítélkezés nélkül,
- önmagunkkal való együttérző belső párbeszéd,
- segítségkérés, amikor túl nehéz egyedül,
- tudatos jelenlét a mindennapokban.
Nem kell tökéletes szülővé válnunk. A gyermekünknek nem hibátlan anyára van szüksége, hanem érzelmileg elérhetőre.
Amikor megtanulunk kedvesebben bánni önmagunkkal, azt a mintát adjuk tovább, amely biztonságot teremt.
Szülőség mint lehetőség a gyógyulásra
Az anyaság sokszor fájdalmasan őszinte folyamat. De egyben lehetőség is. Lehetőség arra, hogy új mintákat hozzunk létre, hogy másként reagáljunk, mint ahogyan velünk reagáltak, és hogy biztonságosabb érzelmi környezetet teremtsünk.
Ha úgy érzed, hogy a szülőség során régi sebek érintődnek meg benned, fontos tudnod: nem vagy egyedül. A belső gyermek megszólalása nem kudarc, hanem jelzés. Azt mutatja, hogy van benned egy rész, amely figyelmet és gyengédséget igényel.
És amikor ezt megadod magadnak, a gyermeked is ebből a biztonságból részesül.
Anyaság és belső gyermek Read More »