pszichológia

Anyaság elfogadása

miért olyan nehéz?

Anyának lenni egy csodálatos, felemelő érzés, mindamellett egy felelősségteljes , lemondásokkal járó szerep, melyhez a társadalom számtalan sztereotípiát , és elvárást csatol. Ezeknek megfelelni nem könnyű.

 A baba érkezéséig egy nő számos változáson megy keresztül testi és lélektani vonatkozásban. A kismamánál a testi változások egész sora figyelhető meg, megváltozik a saját testről alkotott kép, emellett a párkapcsolati és más kapcsolatok is megváltoznak (munkahely, baráti..), nem beszélve arról, hogy egy új társadalmi szerep van kialakulóban, ez pedig nem más, mint a szülőség.

Egy gyermek, és vele az új szerepekkel járó feladatok életünk egyik , ha nem a legnagyobb változását hozza.

A várandósság, mint normatív krízisállapot

Ezek alapján a pszichológia a várandósságot normatív (más néven: fejlődési) krízisnek is tekinti. Új élethelyzetek új kihívásokat, elvárásokat támasztanak. Olyan eddig ismeretlen feladatok megoldását követelik, melyekhez új konfliktusmegoldó stratégiákat kell kialakítanunk.

Egy olyan fejlődési krízis alakul ki, ami életünk része. Nem a negatív értelemben vett válságot jelenti, hanem épp az új, és addig ismeretlen élethelyzetbe vetett lehetőséget a pozitív változásra, és az új megoldási módok megtapasztalására.

Természetes, ha nem mindenki a legkönnyebben fogadja ezeket a változásokat.

Ér bizonytalannak lenni, és ér összezavarodottnak lenni. 

De a bizonytalanság, és az új, ismeretlen folyamatok mögött ott a lehetőség a növekedésre, fejlődésre, ami által a személyiség is gazdagodik. 

Az anyaság megélését nagyon sok tényező befolyásolja. A társadalmi sztereotípia szerint, az édesanya boldog, hogy kisbabája lesz, ő is, és az egész családja örül a kisbaba érkezésének. Így azonban az általában valóban örömteli élmény mellett, nehéz a kismamának kifejeznie bizonytalanságát, félelmeit, negatív érzéseit.

Nehéz elviselni azt is, hogy ezt a boldog érzést számtalanszor felülírja egy munkahelyi stressz, vagy egy párkapcsolati konfliktus.

A kismamának továbbra is sokféle szerepben kell helyt állnia, és teljesítenie. Minden szerepében más és más érzelmi helyzetben van, amit összehangolni, és egyúttal elnyomni a várandósság idejére nem lehet. Mást jelent többi gyermekének anyjaként, gyermeke apjának párjaként, munkavállaló nőként, háztartást vezető anyaként, esetleg anyósát ápoló családtagként..

Változatos élményvilág társul minden szerepünkhöz, ezt árnyalja a családból hozott értékrendszerünk, az események jelentéssel való felruházása..Ez esetben mit jelent egy baba érkezése a családba….

Leendő szülőként azt tehetjük -a baba érdekében- leginkább, hogy megtanuljuk szétválasztani a rá vonatkozó érzéseinket az összes többitől.

Tudatosítsuk magunkban, hogy a megannyi élethelyzetből adódó feszültség, és rossz érzés, nem az ő hibája. Ezt közvetítsük a baba felé érzelmileg. Ha el tudjuk különíteni ezeket és tudatjuk vele is, hogy a nehézségeket nem ő okozza, a felelősség a szülőnél marad, mellyel a baba optimális érzelmi fejlődéséhez, anya-és babája közti egészséges érzelmi kötelék kialakításához nagyban hozzájárulunk.

babamama kapcsolat analízis

Miért pont az anya-magzat kapcsolatanalízis?

Nehéz elképzelni, hogy nagyjából fél évszázaddal ezelőtt még alig voltak ismereteink a magzati életről. Az elfogadott gyakorlat az volt, hogy a gyermekek vizsgálata, gyógyítása, nevelése a születéssel vette kezdetét. A magzatra vonatkozó ismereteink a 70-es évektől az ultrahangos képalkotásnak köszönhetően változtak meg gyökeresen.

Nagyjából 50 év. Hihetetlen igaz?

Manapság már elképzelhetetlen egy kismama számára, hogy várandóssága alatt ultrahang felvételen ne lássa, ne szerezzen információt magzatáról, szívhangjáról, méreteiről, vagy akár neméről..

Az ultrahangos vizsgálatoknak köszönhetően számos olyan információ látott napvilágot, amely korábbi elméleteket, és hiedelmeket döntöget a magzat életéről, viselkedésbeli és mentális jellegzetességeiről. (Piontelli, 2012)

Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményeként azt is tudjuk, hogy a babák minden érzékszerve működik a terhesség utolsó harmadától, így a magzat reagál tapintásra, hőmérsékletre, fényre, hangokra és a fájdalomra is. Nem átalussza a születés előtti időt, és nem csak a születés után formálódik gondolkodó, érző lénnyé.

babamama kapcsolat analízis

Az édesanyák különösen tudják ezt. A pocak simogatása, a magzattal való játék, és kommunikáció mind ezt bizonyítja. A pocak túloldaláról visszajelzés érkezik. Megfigyelhető a babák mozgási aktivitása, alvási ritmusa, és olyan viselkedésbeli sajátosságaik, amit később csecsemőkorukban is birtokolnak, csak még a nehézségi erő gátolja a teljes repertoár bemutatását.

Következtethetünk temperamentumára, és felruházhatjuk olyan jellemzőkkel, amire csak egy édesanya tud következtetni belső megérzéséből. Például, hogy visszahúzódó, játékos, mozgékony vagy esetleg nyugodt természetű lesz babánk. Szereti- e a zenét, megriad-e a hirtelen hangoktól. Ha meghallja apa hangját, rögtön mozgásba kezd-e, vagy csak odasimul a pocakhoz és fülel. Anya csilingelő hangja, akár éneklése biztonságot ad neki, és legkellemesebb hang mind közül.

A pocakban szerzett környezeti hatások, interakciók a szüleivel, mind- mind hozzájárulnak személyiségbeli, és későbbi viselkedési mintázataihoz.

A gyermekek viselkedésében, mind lélektani vonatkozásukban figyelemre méltó folyamatosság van (Piontelli, 2012) születésük előtt és után.

Minden születendő gyermek egyéni lény, saját testtartással és reakciókkal, és önálló személyiséggel, amit már születése előtt is megfigyelhetünk.

Mindezen információk birtokában már nem elképzelhetetlen az sem, hogy akár születése előtt kapcsolatba lépjünk babánkkal, és várandósságunk 9  hónapját olyan lehetőségként használjuk, mely a szülés-születésben,  és később a csecsemőkorban is áldásos előnnyel járhat.

Miben lehet segítségünkre a kapcsolatanalízis?

A jó időben (nagyjából 20.hét táján) megkezdett kapcsolatfelvétel során anya és babája egy olyan kötődési teret alkot meg, melyben egymás közti kommunikációjuk, üzeneteik, testérzéseik megjelennek, az anyában pedig átalakulhatnak ezek gondolatokká, fantáziákká, érzelmekké. Erősítve ezáltal kapcsolatukat, kötődésüket.

Éppen ezért, amivel a kismamák leggyakrabban egy kapcsolatanalitikus ülésre érkeznek, hogy felvegyék, és megerősítsék kapcsolatot magzatukkal.

Egy másik, leggyakrabban megjelenő motiváció az anyai kompetencia, – identitás fejlesztése. Felkészülni az anyai szerepre, egy olyan feladatra, mely megannyi szorongással és bizonytalansággal járhat. Feltárhatók a személyiség erőforrásai, melyek anyaként befolyásolják majd identitásukat, önbizalmukat.

Az anyaság egy igazi önismereti út, melyet nem elég a baba megszületésével megkezdeni, már a várandósság lehetőséget ad arra, hogy egyre jobb, de mindenképp „elég jó anyák” legyünk majd gyermekeinknek.

Egyre több édesanya (és édesapa) tesz azért, hogy tudatosan készüljön a gyermekvállalásra, hiszen a TUDATOS SZÜLŐSÉG lényege többek között az is, hogy felelősséget vállaljunk és egy egészséges, intelligens, örömökre kész gyermeket neveljünk fel. (Varga K., Andrek A. és Molnár J. , 2019)

 A perinatális tudományoknak köszönhetően, mára ismert, hogy a születést  megelőző időszaknak alapvető befolyása van a születendő gyermek egészségére, személyiségének fejlődésére, és egész életére. A gének nem kizárólagos meghatározói életünknek. Számos környezeti hatás, mint egészséges táplálkozás, életvitel mellett, az anya érzelmi életének is kiemelkedő szerepe van a várandósság időszakában.

Nem hiába nehezedik nagy felelősség az édesanyákra. Tovább nehezíti, ha párkapcsolatban, családban nehézségek adódnak, ha az édesanyában a magzatával kapcsolatos szorongások, félelmek vannak, vagy nehezen tudja elfogadni, esetleg elutasítja magzatát.

Sokszor saját születésélmény, vagy egy feldolgozatlan vetélés, egy traumatikus előző szülés nehezíti a jelen várandósságot.

Az anya magzat kapcsolatanalízis a testi –lelki jólét támogatásával próbálja elhárítani mindazokat a nehézségeket, amelyek a kisbaba elfogadását akadályozzák. Megalapozza az anya és babája közötti kapcsolatot. Segít felkészülni az anyaságra, a családi, párkapcsolati problémák, saját születésélmény, esetleg korábbi veszteségek feldolgozásával

Piontelli, A. (2012) A magzattól a gyermekig – Magzatmegfigyelési és pszichoanalitikus tanulmány.Oriold és Társai Kft., Budapest

Varga K., Andrek A. és Molnár J. (szerk.) (2019): A szülés és születés minősége a perinatális tudományok megközelítésében. Medicina Könyvkiadó, Budapest.

babamama kapcsolat analízis

Kapcsolat a lelki köldökzsínóron keresztül

Mikor megfogan egy élet, és anyává leszünk, egy csodás és sokszor ijesztő utazás kezdődik az életünkben.  Egy olyan felelősségteljes szerepre készülünk, amihez nincs fogható, és nincs félelmetesebb sem.

Egy kis élet fejlődik a testünkben, egy kicsi szív dobog a miénk alatt.

A születésre készülünk, és arra, hogy majd ha velünk lesz, milyen szülei leszünk majd, hogy tudunk majd gondoskodni róla, képesek leszünk- e megadni neki mindazt, amire szüksége van, és ami a legjobb számára.

Elképzeljük, hogy mikor már otthon leszünk vele, a kis picinyke babát hogyan fogjuk magunkhoz ölelni, hogyan fogjuk táplálni, vagy megnyugtatni, amikor sír, egyáltalán tudni fogjuk-e majd hogy mi a baja, mit szeretne, melyik hangján mit jelez….. jó szülei leszünk –e? Meg tudunk –e majd bírkózni a nehézségekkel?

Anyaságunk azonban nem a szüléssel kezdődik, ahogy a baba élete sem. De vajon mi történik a szülésig vezető úton?

A pszichológia tudománya az elmúlt évtizedekben jelentős figyelmet szentelt a magzati létnek. Lelki életünk nem a születéssel kezdődik, már az anyaméhben szerzett tapasztalataink kihatnak testi-lelki fejlődésünkre, személyiségünkre, és kapcsolataink minőségére is. Meghatározzák többek között azt, hogy később hogyan kezeljük majd a stresszt, hajlamosak leszünk e bizonyos betegségekre, milyen módon viszonyulunk az élethez, és hogyan alakulnak majd társas kapcsolódásaink.

Az első legfontosabb kapcsolatunk édesanyánkkal már a méhben elkezdődik.

Egy édesanya és magzata közötti kapcsolat nem csak fizikai, hanem lélektani is. Ez az első és legfontosabb kapcsolat EGY LELKI KÖLDÖKZSINÓRON KERESZTÜL valósul meg.

Milyen szép ugye? Egy láthatatlan lelki-zsínór összeköt vele, és épp oly fontos, mint az a  köldökzsinór, mely táplál és éltet, míg lüktet benne a vér. Születése után az megszűnik feladatát ellátni, marad a lelki összeköttetés.

Azok az anyukák, akik képesek befelé figyelve meglátni ennek a kapcsolódásnak a jelentőségét, könnyebben ráhangolódnak születése után is a baba jelzéseire, igényeire, személyére.

Már kismamaként megtanulják, hogyan koncentráljanak babájukra, igényeit és üzeneteit megértve, később, születése után is könnyebben tudnak ráhangolódni,  kevesebb aggodalommal, magabiztosabban látják el a mindennapi feladataikat.

Testük mélyebb megértése hozzájárul, hogy a szülésük tudatosabb, magasabb szinten egy közös együttműködés legyen babájukkal, ezáltal könnyebben élik meg a szülést, a babára figyelve, együtt , egy mélyen megélt születés- szülésélményben lesz részük.

Lehetséges ez? de hogyan??

Létezik egy módszer, az ANYA-MAGZAT KAPCSOLATANALÍZIS, mely az anya és a méhében fejlődő magzat kapcsolatteremtését segíti, ezáltal addig nem ismert mély kapcsolatba kerülhet egymással anya és babája.

Két magyar pszichoanalitikus : Dr. Hidas György és Dr. Raffai Jenő dolgozta ki, ezt a világhírű módszert, melyet Magyarországon erre kiképzett szakemberek által megtapasztalhat egy várandós anyuka.

A módszer egy önismereti és pszichoedukatív eljárás.

Anyaságunk egy önismereti út kezdete, melyhez a módszer megnyitja az utat, támogat szülőségünkre való felkészülésben, ezáltal jelentősen csökken a stressz-szintünk és erősödik anyai kompetenciánk.

Hogyan zajlik egy ilyen foglalkozás?

A kapcsolatanalízis hetente 1 alkalommal, a kismama jelentkezésétől egészen a szülésig tartó folyamat. A 36. héttől szülésre való felkészülés zajlik. Egy meghitt térben, bizalomteli légkörben relaxáció alatt történik a kapcsolatfelvétel a baba otthonát adó méhhel, és a babával.

Ebben a vezetett, relaxált állapotban a kismama egy álomernyőn keresztül fogadja tudattalanja, és magzata felől érkező információkat. Aktuális, és saját perinatális időszakokból származó élmények, érzések és tapasztalatok megosztásával pedig lehetőség nyílik a jelentések megtalálására, azok értelmezésére.

Miután kapcsolódásaik során megismerik egymást, közösen , együttműködve tudnak az utolsó hónapokban felkészülni a születés nagy élményére. Erre készülünk a 36.héttől.

Mit adhat egy ilyen kapcsolódás anyának és babájának?

Az anya érzékenysége fokozódik a babája jelzéseire, és már egy új, mélyebb megértésben saját személyiségének fejlődése által anyaként is magabiztosabban, és tudatosabban állja meg a helyét.

A belső erőforrásai láthatóvá válnak, melyekkel a nehéz, negatív érzések, fantáziák is könnyebben pozitív irányba terelhetőek.

Egy olyan kommunikációs lehetőséget ad babának és anyukájának, melyet később, születés után is tudnak majd alkalmazni. Testvér mellett, egy saját időt biztosít számukra.

Segít felismerni és feldolgozni olyan nehéz, és aggasztó érzelmeket, félelmet, melyek megnehezítik az aktuális várandósságot, beleértve korábbi veszteségeket, traumákat.

Felkészíti mind a magzatot, mind az anyát a születésre-szülésre.

A kapcsolatanalízis valami olyan csodálatos módszer, amit csak egy édesanya és babája tudnak együtt megélni… (apás ülések során, apával is) , ami a kezdetektől megerősíti kapcsolatukat és egy olyan szenzitivitással ruházza fel őket, ami a kölcsönös harmónia megteremtését teszi lehetővé.

A legkorábbi, legintimebb kapcsolatnak lehetnek részesei egy lelki köldökzsinóron keresztül, melyen megtapasztalhatják az egymásra találás örömét, egymás érzelmeit, szándékait.

Kíváncsi vagy milyen motivációkkal érkeznek az édesanyák? olvasd el itt…

irodalom:

Hidas, Gy., Raffai,J. (2011) Lelki köldökzsinór. Beszélgetek a kisbabámmal. Helikon Kiadó, Budapest


Érdekel a módszer