anyaság

Kedvezőtlen szülésélmény

Ha nem úgy sikerül a szülés, ahogy szerettük volna

Amíg nem tapasztaljuk meg a saját bőrünkön, eszünkbe se jut, hogy velünk is megtörténhet.

De mi van, ha mégsem úgy sikerül a szülés, ahogy szerettük volna…

Egy kismama tervezett várandósságban mindent megtesz, hogy a baba jól és biztonságban fejlődjön. Szűrésekre, várandósgondozásra jár, ha teheti kismama jógán, szülésfelkészítőn is részt vesz, és a problémamentes hónapok után egy –ugyan ismeretlen, és olykor ijesztő- , de átlagos, ha lehet kívánni, pozitív szülésélményben bízik.

Aztán valami nem úgy alakul…hirtelen feje tetejére áll a világ, a szép szülésélményről vallott gondolatok egy perc alatt elúsznak, a kontroll kicsúszik a kezei közül, nem marad más, mint káosz és a bizonytalanság…

Egy korábbi munkám során kiégésben veszélyeztetett személyeket mértünk fel. Számtalan beszélgetés során, kirajzólódott előttem egy probléma. Sok kisgyerekes anya számolt be arról, hogy a szülés körüli események azóta is meghatározzák életét, és döntését azt illetően, hogy milyen kapcsolatban van önmagával, vagy az anyai szerepével. Többnyire negatív képet festettek elém.

Hallottam, amit mondtak, láttam a fájdalmat a szemükben , de nem értettem még, hogy hogy mondhatnak le a következő gyermekvállalásról, a vágyott nagycsaládról, és változtathatják meg egyetlen esemény alapján a jövőképüket, énképüket.

Majd mikor én kerültem a helyükbe már megértettem.

Az anyává válás sokszor nehéz, rögös úton valósul meg, aminek meghatározó állomása a szülés, és annak minősége.

Anyai identitásunk a várandósság alatt formálódik, alakul, majd kemény megmérettetés jön akkor, ha nem úgy alakul a szülés, ahogy szerettük volna.

Mi az, ami marad utána?

Kínzó csalódottság, bűntudat mardossa lelkedet, egy örökös szorítás a szívedben, mint egy kéz, ami megszorítja és nem engedi, és mikor újra feltörnek az emlékek csavar rajta egyet, hogy még jobban fájjon.

Néha annyira szorítja, hogy már nem bírod és „összeesel”, néha csak annyira, hogy könnybe lábad a szemed, de teszed tovább a dolgod. Valakinél egészen eltorzul a világ, és jön a postpartum depresszió és a mókuskerék, az állandó bűntudat, és bizonytalanság.

Dühös vagy és csalódott. Dühös magadra, a kórházi személyzetre, amiért nem voltál elég határozott, és nem álltál ki a babádért és magadért. Csalódsz magadban, a testedben, a nőiségedben. Egy nagy eseményre készültél, minden elterveztél, mindent megtettél, aztán jött egy nagy arconcsapás. ..

Hogyan tovább? Mért pont te? és mért pont veletek történt ez?

Talán véletlen, vagy talán okkal történt. Néhány év múlva ráeszmélsz majd a válaszra. Talán elindít egy olyan úton, ami a tiéd, amiben megtudod az okát. Talán segít abban, hogy mélyebbre menj az önismeretedben, hogy még jobb anya legyél. Veszteséged ajándéka majd megmutatja a választ.

Mit tehetsz mégis most, ha friss az élmény?

Először is tudd, hogy nem vagy egyedül. Aki pontosan tudja, hogy min mentél keresztül, az ott szuszog a kiságyban. Ami neked egy nehéz, fájdalmas szülésélmény volt, az neki épp a születése. Merítsetek egymásból erőt.

A különböző fórumok, és oldalak betekintést nyújtanak más anyák szülésélményébe, traumatikus megélésükbe, a szülőszobán tapasztalt kiszolgáltatottságuk, és „erőszak”, amit a kórházi személyzettől szenvednek el ma már nem marad tabu. Olvasd el az ő történeteiket, és megoldásaikat, hátha az lesz a te utad is.

Engedd, hogy fájjon! A legjobb lenne elfelejteni, semmissé tenni, elnyomni lelkednek egy olyan mély bugyrába, ami sosem kerül elő többé. De sajnos az elnyomott érzések, mindig utat törnek maguknak. Ha segítség kell hozzá, kérj fel erre egy témában jártas szakembert. Vele együtt talán könnyebb lesz megdolgozni a fájdalmat, és könnyedebben tekinteni a jövőbe, hogy meg tudd élni a babáddal a szép élményeket.

Kezd el otthon gyógyítani a „sebedet”! Varga Katalin és Ördögh Csilla pszichológusok javasolt gyakorlataival sokat tehetsz lelked gyógyulásáért. Minél előbb foglalkozol vele, és dolgozod meg magadban, annál előbb tudod babáddal megélni a pillanatokat a maga valóságában.

itt tudod letölteni.

Ha úgy érzed, hogy neked is az írás lesz a gyógymódod, és szeretnéd kiírni magadból, megosztani történetedet más kismamákkal, hogy sorstársakra lelve nekik is könnyebb legyen az események feldolgozása: akkor küld el a történetedet erre az email-címre: info@babamamakapcsolat.hu

Ha külső segítséget szeretnél kérni, akkor pedig keress bizalommal.

Tudd, hogy nem vagy egyedül, és nem buktál el anyaként. Erős vagy, jó anya leszel!

Anyaság elfogadása

miért olyan nehéz?

Anyának lenni egy csodálatos, felemelő érzés, mindamellett egy felelősségteljes , lemondásokkal járó szerep, melyhez a társadalom számtalan sztereotípiát , és elvárást csatol. Ezeknek megfelelni nem könnyű.

 A baba érkezéséig egy nő számos változáson megy keresztül testi és lélektani vonatkozásban. A kismamánál a testi változások egész sora figyelhető meg, megváltozik a saját testről alkotott kép, emellett a párkapcsolati és más kapcsolatok is megváltoznak (munkahely, baráti..), nem beszélve arról, hogy egy új társadalmi szerep van kialakulóban, ez pedig nem más, mint a szülőség.

Egy gyermek, és vele az új szerepekkel járó feladatok életünk egyik , ha nem a legnagyobb változását hozza.

A várandósság, mint normatív krízisállapot

Ezek alapján a pszichológia a várandósságot normatív (más néven: fejlődési) krízisnek is tekinti. Új élethelyzetek új kihívásokat, elvárásokat támasztanak. Olyan eddig ismeretlen feladatok megoldását követelik, melyekhez új konfliktusmegoldó stratégiákat kell kialakítanunk.

Egy olyan fejlődési krízis alakul ki, ami életünk része. Nem a negatív értelemben vett válságot jelenti, hanem épp az új, és addig ismeretlen élethelyzetbe vetett lehetőséget a pozitív változásra, és az új megoldási módok megtapasztalására.

Természetes, ha nem mindenki a legkönnyebben fogadja ezeket a változásokat.

Ér bizonytalannak lenni, és ér összezavarodottnak lenni. 

De a bizonytalanság, és az új, ismeretlen folyamatok mögött ott a lehetőség a növekedésre, fejlődésre, ami által a személyiség is gazdagodik. 

Az anyaság megélését nagyon sok tényező befolyásolja. A társadalmi sztereotípia szerint, az édesanya boldog, hogy kisbabája lesz, ő is, és az egész családja örül a kisbaba érkezésének. Így azonban az általában valóban örömteli élmény mellett, nehéz a kismamának kifejeznie bizonytalanságát, félelmeit, negatív érzéseit.

Nehéz elviselni azt is, hogy ezt a boldog érzést számtalanszor felülírja egy munkahelyi stressz, vagy egy párkapcsolati konfliktus.

A kismamának továbbra is sokféle szerepben kell helyt állnia, és teljesítenie. Minden szerepében más és más érzelmi helyzetben van, amit összehangolni, és egyúttal elnyomni a várandósság idejére nem lehet. Mást jelent többi gyermekének anyjaként, gyermeke apjának párjaként, munkavállaló nőként, háztartást vezető anyaként, esetleg anyósát ápoló családtagként..

Változatos élményvilág társul minden szerepünkhöz, ezt árnyalja a családból hozott értékrendszerünk, az események jelentéssel való felruházása..Ez esetben mit jelent egy baba érkezése a családba….

Leendő szülőként azt tehetjük -a baba érdekében- leginkább, hogy megtanuljuk szétválasztani a rá vonatkozó érzéseinket az összes többitől.

Tudatosítsuk magunkban, hogy a megannyi élethelyzetből adódó feszültség, és rossz érzés, nem az ő hibája. Ezt közvetítsük a baba felé érzelmileg. Ha el tudjuk különíteni ezeket és tudatjuk vele is, hogy a nehézségeket nem ő okozza, a felelősség a szülőnél marad, mellyel a baba optimális érzelmi fejlődéséhez, anya-és babája közti egészséges érzelmi kötelék kialakításához nagyban hozzájárulunk.